Csirkefarhát, vagy csirkeaprólék leves. / nyuggerek álma.

Hosszú idők óta, a csirke legolcsóbb alkatrésze a farhát, vagy az aprólék.

Nem véletlen tehát, hogy akár több személy részére, már néhány száz forintból is szerény, de bőséges ebédet lehet készíteni ezekből az olcsó alapanyagokból. Annyira pofonegyszerű megfőzni, hogy az ember már-már szinte szégyelli leírni gondolatait róla, de mivel látom, hogy az idősebb korosztály is kezdi megismerni az internetezés rejtélyeit, miért ne írjak róla. Persze ez a közönség, nem csak komoly élettapasztalatokat szerzett az idők során, hanem az eltelt évek alatt, megtanult főzni is. Nekik tehát, szinte semmi újat nem fog mondani posztom. Éppen ebből a meggondolásból az írást nem csak a főoldalamon, hanem ugyanebben a formában, a kezdők számára fenntartott receptjeim közt is olvashatják a fiatalok, középkorúak, és idősek egyaránt.

A hó vége nem ismer korhatárt. Idősnek, fiatalnak egyaránt eljöhet, amikor szorít a nadrágszíj. (vannak persze kivételek, de nem nekik szól ez az írás!) Nálunk is többször előfordult már ez az állapot, nincs mit szégyenkezni miatta. "Szegény ember vízzel főz" - mondja a régi szólás, de hogy ne csak víz legyen a kondérban, jól jöhet a farhát, vagy a csirkeaprólék, mint a legolcsóbb alapanyagok egyike, és még csodás ízt is ad neki. Mint a kőleves a mesében. Személyenként, egy farhátból, vagy némi aprólékból, tehát igen finom leveskét lehet varázsolni. Azt azért javaslom, hogy ne csak egy adagot főzzünk belőle, hiszen hűtőben kitűnően tárolható, és lényegesen ízletesebb is, ha egyszerre több fő a fazékban, úgymond "van benne anyag is" Arról nem beszélve, hogy több alkalommal is fel lehet melegíteni a kiporciózott adagokat, így akár többször is jól lehet lakni vele. Szerényen bár, de elégségesen. Kisebb adagokban, még le is fagyasztható.

A farhát, és az aprólék, tehát igen szerény, de olcsó alapanyag. Azért, hogy némi jókedvet csináljak hozzá, leírom a recept előtt a következő vélt szellemességet;
"Nagymama mondj valami keményet! - Fagyasztott csirkefarhát."



Mindezek után jöjjön maga a recept, ami megdöbbentően hasonlít egy átlagos ragulevesre, csupán azzal a különbséggel, hogy nem kockákra vágott húsból készíti el az ügyes háziasszony, hanem a már sokat emlegetett farhátból.

Így készült:

Hozzávalók:

4 db. csirke farhát, esetleg 1 kg. csirke aprólék,
1 kg. vegyes leveszöldség (répa, fehérrépa, zeller, karalábé, 2-3 szem krumpli)
50 dkg. levestészta,
só,
néhány szem bors.

A húsokat (farhátakat, esetleg aprólékokat) többször átöblítjük, és hideg vízben feltesszük főni. Sót, kevés szemes borsot teszünk a vízbe, majd addig főzzük, amíg a hús kezd megpuhulni. Megtisztítjuk a zöldségféléket, majd a karikákra, vagy a hasábokra vágott (répa, petrezselyem gyökét, zeller, karalábé, krumpli) zöldségféléket is hozzáadjuk a leveshez. Adhatunk hozzá még egy jó marék friss, vagy fagyasztott, esetleg üveges, konzerv zöldborsót is. Amikor a zöldségek, és a hús is megfőtt, belefőzzük a levestésztát. A tésztával egy időben, apróra vágott petrezselyem zöldet is tehetünk a levesbe. Só helyett használhatunk ételízesítőt is.

Leves csirkeaprólékból.

Ha pedig véletlenül több pénzünk maradt a hó végére, elkészíthetjük a levest a csirke más, kicsivel drágább részeiből is, a leírtakhoz hasonló módon. Például darabolt egész csirkéből, aminek a nagyobb darabjait azután ki is ránthatjuk. De azért ezzel a levessel sem maradunk éhen. 
Hó vége ide, vagy oda!

Változatos pirított csirkemájak

A hétvégén pirított csirkemájat csináltam zöldborsóval, és eszembe jutott, hogy erre is kíváncsiak lehetnek a kezdők, a főzni szerető diákok. A máj az egyik legkönnyebben elkészíthető alapanyag, csak egy fontos szabályt kell betartani. Sütés közben nem szabad megsózni, csak közvetlen tálalás előtt! Ha ezt megfogadod, dombon a tanya. 
A májat rendkívül sokoldalúan készíthetjük el, hiszen a közkedvelt pirított májat csinálhatjuk lecsósan, hagymásan, fokhagymásan, és zöldborsóval, de még tejföllel is. Természetes, hogy az íráshoz recept is jár, de úgy gondolom, örülnétek, ha a pirított máj nem csak egy elkészítési módját írnám le.
Mindennek az alapja a csirkemáj, amit kimérve, és fagyasztva is lehet kapni fél kilós csomagban. Érdekes, hogy a fagyasztott többnyire olcsóbb is, sőt néha akciósan, leárazva is kapható. Ezt akkor szokták csinálni a nagyobb áruházak, ha közeleg a lejárati idő, és nagyobb mennyiséget dobnak piacra. A lejárt termékeket kötelességük kivonni a forgalomból, de azért érdemes megnézni a szavatossági dátumot. Ha fagyasztott májat használunk, előtte meleg vízben olvasszátok ki, majd öblítsétek át.
Ezután jöjjön a beharangozott recept, először a zöldborsós pirított májé, amit néhányan Budapest módra készített csirkemájként is ismernek.

Hozzávalók:

1/2 kg. csirkemáj,
1 nagy fej hagyma,
2-3 gerezd fokhagyma,
1 doboz zöldborsókonzerv, vagy fagyasztott zöldborsó,
őrölt bors,
só,
kevés étolaj.

A hagymát apróra vágjuk, majd kevés olajon megfonnyasztjuk. Egy idő után hozzáadjuk a kés lapjával megnyomott fokhagymát, majd a megmosott, megtisztított, darabokra vágott csirkemájat. Addig pirítjuk, míg megnyomva nem rózsaszín a belőle szivárgó lé. Ekkor hozzáadjuk a konzerv, dobozos zöldborsót levével együtt, vagy egy jó marék fagyasztott zöldborsót. Ha száraznak tartjuk, pótoljuk a levét. Frissen őrölt borsot adunk hozzá, sózni csak a tálaláskor szabad! A közben elkészített krumplipürével, vagy főtt rizzsel tálaljuk.

A Budapest módra ebben az esetben azt jelenti, hogy 1958-ban, a Magyar szakács válogatott óriási sikert aratott a Brüsszelben tartott világkiállításon, a bélszín Budapest módra fantázianevű receptjével melyben a bélszín szeltre, pörköltszafttal dúsított zöldborsós, libamájas ragut tálaltak. Ez az elnevezés később ráragadt a csirkemájas, zöldborsós ételekre is.

 És ígértem még egy receptet, ami családom egyik kedvence. Ez pedig a lecsós csirkemáj, amit megint több módon lehet elkészíteni. Akár úgy, hogy lecsó alapon sütőtálban karikázott krumplira, hagymára, paprikára, paradicsomra helyezzük a májat, majd megfűszerezzük, és fólia alatt megsütjük,  (ebben az esetben a máj alatti lecsót sózhatjuk, de a májat csak a sütés után!) vagy választható másik megoldásként a serpenyőben történő sütés, amihez ízlésünk szerint köretet készíthetünk.

Hozzávalók 8 személyre:

1 kg. fagyasztott csirkemáj

1/2 kg. lecsópaprika

3 nagyobb paradicsom

3 fej hagyma

5 gerezd fokhagyma

kevés zsír

csipet őrölt bors

kevés só

A fagyasztott csirkemájat kiolvasszuk, majd átöblítjük.

A hagymát, a paprikát, paradicsomot felszeleteljük, a fokhagymát apróra vágjuk.

A hagymát és a fokhagymát, kevés zsíron megdinszteljük.

Beletesszük a paradicsomot, kicsit később a paprikát, megszórjuk őrölt borssal. Fedő alatt kicsit pároljuk, majd hozzátesszük a májat is. (ha szükséges, vágjuk szét a nagyobb darabokat)

Addig főzzük fedő alatt, míg meg nem puhul a máj. 

A legvégén megsózzuk.

Ízlés szerint, tehetünk bele csípős paprikát is, vagy tálalásnál tegyünk mellé. Bármilyen körettel tálalhatjuk. Sült, főtt burgonyát, pürét, vagy rizst adhatunk mellé.

Mindkét recept alapján gyors, finom, olcsó étel készíthető. Ha serpenyőben készítjük, akkor rövidebb idő szükséges hozzá, viszont be kell kalkulálni a köretre fordított időt is. Ha még egyszerűbben akarjátok csinálni, elég a hagyma is hozzá alapként, és még gyorsabban finom ételt készíthettek!

És ne felejtsétek: sózni csak a végén szabad, mert a máj megkeményedhet!

Ropogós, bőrös malacsült.

Vannak események, ünnepek, amikor az ételek szűkebb palettájából választunk. Ezek okai a szokások, hagyományok. A szilveszteri asztalról ritkán hiányzik a sült malac.

Elkészítésétől nem kell megijedni, mert nem bonyolult. Ráadásul nem csak az íz, hanem a látvány is garantált siker. Senkinek nem ajánlom a kicsi, növendék malac sütésével kezdeni, mert az gyakorlott szakács számára sem egyszerű feladat. Látványos a nyárson, vagy kemencében egyben sült malac salátaágyon, citrommal a szájában, de otthon a sütőben is legalább olyan finom étel készíthető, mint különleges körülmények közt.

Henteseknél, nagyobb áruházakban viszonylag olcsón kapható bőrös malachús. Javaslom a bőrös oldalast, mert sütésre az egyik legalkalmasabb része a malacnak. Húsos, kellően szaftos a szalonnaréteg miatt, és egyben sütve látványosan tálalható.



Az előkészítése rém egyszerű. Tanácsos a malac bőrét beirdalni. Ezt lehet hosszában, keresztben, vagy hálósan végezni. Éles késsel, de még egyszerűbb a papírvágó pengével (slicer) végezni. Ezzel egyenletes mélységű vágásokat ejthetünk a bőrön. Ennek szerepe van a sütés során, hiszen a vágások biztosítják a kisült zsír távozását, a fűszerek bőr alá, a húsba jutását.

A beirdalt húst jól bedörzsöljük (durva szemű) sóval, kevés őrölt borssal, kevés mustárral úgy, hogy ezek inkább a bemetszett szalonnarétegbe kerüljenek, majd kevés olajjal a bőrt végigsimítjuk. Egy éjszakán át, lefóliázva hűtőben pihentetjük.





Másnap nagyobb tepsibe tesszük meghámozott negyedelt almával, negyedelt vöröshagymával, fokhagymagerezdekkel, a zöld fűszerekkel (rozmaring, kakukkfű) együtt. (Ha szárított fűszereink vannak, azt is a pácolás alatt adjuk hozzá lényegesen kisebb mennyiségben, mint a frisset. A sütés után ugyanis a fűszerek ki lettek véve, csak az aromájuk, illatuk maradt a sültben.) Kevés vizet öntünk alá,majd alacsonyabb hőfokon (kb.180°) három órán keresztül sütjük alufólia alatt. Magasabb hőmérsékleten, a fóliát levéve újabb egy óráig sült, hogy a bőre megpiruljon. Végig a bőrös résszel felfelé sült a hús. Zsiradék hozzáadására utólag nincs szükség. A tepsiben lévő zöldségek, az alma, és a hús is magukba szívták a fűszerek, a fokhagyma ízét, ami különösen a végén az étel mellé tálalt almán, és hagymán érezhető. A megszáradt rozmaring, és kakukkfű kivételével mindent feltálalunk.

Fűszeres főtt-sült krumplival, és párolt káposztával is kitűnő, de akár egy korábbi receptünkben szereplő salátával is fogyasztható.


A bevásárlólistát a végére hagytuk a könnyebbség miatt.









Hozzávalók 6 személyre:
1,5 kiló körüli bőrös malacoldalas,
durva szemű só,
frissen őrölt bors,
2 evőkanál mustár,
1 nagyobb fej fokhagyma,
2 vöröshagyma,
1 nagy szál rozmaring,
4 kisebb szál kakukkfű,
2 db alma.




Boldog új évet, és jó étvágyat kívánunk a szilveszteri malacvacsorához!









a kép forrása: internet

Pizza az örök kedvenc

A pizzakészítés könnyebb, mint bárki gondolná. Sok pizzériában látványossá teszik a tészta készítését a gyakorlott pizzapékek akrobatikus mozdulatai, a tészta pörgetése, gyors, látványos nyújtása, a feltétek ráhelyezése, melyek kicsit mitikussá teszik az egyszerű folyamatot. Ilyenkor kicsit el is megy a kedve az embernek, hogy otthon kipróbálja. Pedig a látványos elemek nélkül otthon is kitűnő pizzát lehet csinálni. A palacsintát sem kell az égbe dobni ahhoz, hogy finom legyen!

Nincs szükség másra, csak egy jó pizzatészta receptre. Ha ez megvan, akkor csak kis türelem, és egy sütő kell hozzá. A konyhai tűzhely sütőjében ugyanolyan finom pizza készül, mint a pizzéria kemencéjében. És ha egy baráti társaságot vársz, gyors, finom, olcsó kajával akarod vendégül látni őket, akkor ennél jobb választásod nincs. Egyedül azt érdemes kipuhatolni, hogy ki milyen pizzát szeret. A legegyszerűbb, ha tepsis pizzát készítesz, amire vegyesen helyezed el a feltéteket, így könnyen adagolható, és mindenki kedvére választhat. Készíthetsz mini, normál méretű kerek, töltött, vagy a sütő méretét teljesen kihasználó tepsis pizzát is.

A legegyszerűbb pizzatészta receptje pedig a következő:

500 g. finomliszt,

1 csomag porélesztő,

kevés só,

1 dl. olíva olaj, (ez lehet napraforgóolaj is)

langyos víz, annyi, amennyit a liszt felvesz, hogy egy laza, könnyen nyújtható tésztát kapjunk. 

Ez egy normál sütőtepsi méretére elegendő tészta mennyisége. Mivel egyszerre két tepsivel is lehet készíteni, vagy az első adag után újabbat lehet sütni, tanácsos a mennyiségek megduplázásával a tésztát előre két tepsinyi pizzára elkészíteni. Úgyis el fog fogyni!

Feltétként pedig szinte bármit lehet rá tenni. A legegyszerűbb margherita (pizzaszósz, paradicsom, bazsalikomlevél, mozzarella) mellett, a pizzák számtalan változatát ismerjük. Az egyetlen közös pont bennük a szós, és valamilyen sajt a tetejére. Néhány ötlet pizzafeltétként: reszelt sajt, kolbász, sonka, felvágottak, reszelt parizer (nagyon olcsó, és laktató) karikára vágott hagyma, szárított paradicsom, bab, ananász, olajbogyó, halkonzerv, kukorica, vagy bármi más, ízlésetek szerint. Ha sonkát tesztek rá, vágjátok apróra, mert sütéskor felpenderedhet! A szószt is könnyen elkészíthetjük házilag néhány fűszer, és paradicsomszósz keverékéből, de többféle kapható az áruházakban is.
A pizza tehát a világ legegyszerűbb kajái közé tartozik. Aki kipróbálja, azon túl biztosan mindig saját maga készíti.

Kolbászos, sütőtökös calzone (töltött pizza)

Zúzapaprikás.

tarhonyával is kitűnő.

Nyugodtan adhattam volna zúzapörkölt címet is írásomnak, de inkább a paprikást választottam, mert a két főzési eljárás közt különbség van. A magyarosnak tartott ételek többsége lédús, paprikás jellegű, tehát szaftos, mint azt én szeretem. A pörkölt is az, de már a neve is takarja, a pörkölt esetén a húst először enyhén pirítják, pörkölik. Nem bő lében főzik, hanem először a hagymával együtt zsiradékon, fehéredésig pirítják. Többnyire így csináljuk bográcsban, de a tűzhelyen fazékban is kitűnően boldogulunk vele. 
A baromfi egyik legfontosabb szerve a zúzógyomor, amit mi csak zúzaként ismerünk, és használunk. Ne keress a hentesnél sertészúzát, mert kiröhögnek! Csupa izom, épp ezért finom. Szétfőzni nem tudod, így nem kell sokáig mellette állnod, hogy le ne kozmáljon paprikásod. Erre szinte semmi esélyed nincs. Ismeretségi közömben, szinte nincs is olyan, aki ne szeretné a zúzapörit. Így hívják, ha tudat alatt tisztában vannak azzal, hogy az eléjük tett étel tulajdonképpen paprikás. Itt az ideje, hogy ismertessem zúzapaprikásom receptjét is, mert ugyebár ezért olvassátok írásomat.

Hozzávalók 4 - 6 személyre:

1 kg zúza
2 fej hagyma
3 gerezd fokhagyma, apróra vágva
1 db paradicsom
1 db zöldpaprika
1 csokor kapor, finomra aprítva
1 dl fehérbor
kevés só és bors 

1 kávéskanál őrölt pirospaprika
200 g főzőtejszín

1 evőkanál liszt a habaráshoz

A hagymát apróra vágva, kevés zsiradékon megfonnyasztom, megsózom. A megmosott, átvizsgált, szükség szerint darabokra vágott zúzát hozzátéve, fehéredésig pirítom. Beleöntöm a bort és a felaprított paprikát, paradicsomot is hozzáteszem. Annyi vízzel öntöm fel, hogy ellepje, majd fedő alatt főzöm. Mikor a zúza megpuhult (addigra a hagyma, paprika, paradicsom is szétfő), kevés főzőlevet kivéve, azt a tejszínnel és kevés liszttel, csomómentesre keverem és enyhén behabarom. A zúzott fokhagymát és a finomra vágott kaprot is hozzátéve, meghintem őrölt paprikával, majd felforralom. Frissen őrölt borsot adok hozzá és tálalom. Galuskát, vagy pirított házi tarhonyát, valamint zöld fűszerekbe (snidling, kapor) forgatott tejföl golyóbisokat adok mellé. Bográcsban elkészíthető étel, a mennyiségeket ki-ki saját edénye, és a vendégül látni kívánt személyekhez igazíthatja. Ez a mennyiség, 4-6 fő vendégül látásához elegendő. Minden bográcsos ételhez ajánlom a száraz fehér, vagy vörösbor használatát. Mire az étel elkészül, az alkoholtartalom elpárolog, a bor savtartalma viszont segít a hagyma szétfőzésében, az esetleges leragadások feloldásában, nem utolsó sorban, kitűnő ízt kölcsönöz ételünknek.

Sokan félnek a galuska elkészítésétől. Nem kell félni! Az egyik legegyszerűbb köret, ráadásul nagyon finom. Tojást, lisztet, kevés vízzel, sóval, esetleg finomra vágott petrezselyem zölddel kikavarsz, majd forrásban lévő, bő, sós vízbe szaggatsz. Hosszú ideig tányérból, kanállal szaggattam saját galuskáimat, míg nem láttam egy koros, nagymamának látszó személyt, aki vágódeszkáról, késsel aprította a vízbe a galuska masszáját.

Nagyon bejött! Azóta mindig így csinálom. Időnként keverd meg a vizet, mert akkor biztos nem ragad le az aljára. Ha pedig a galuska feljött a víz tetejére, akkor kész is van, csak le kell szűrni. Egyszerűbb, de kevésbé élvezetes megoldás, ha galuskaszaggatóval csinálod. Ha nagyobb vendégsereget hívtál, lehet, hogy ez a praktikusabb megoldás. A tejfölt már a receptben is említettem, de semmiképpen ne felejtsd el! A zúza természetes velejárója a tejföl. Felpuhítja a szaftot, az alkotórészeket egybeolvasztja, a galuskákat bevonja a fűszeres szafttal, egyfajta katalizátorként működve. Isteni eledel, és nem is drága!

Ebéd tarjából.

A tarja, a húsok egyik legfinomabbika. Zsírerekkel bőségesen átszőtt, ami biztosítja, hogy a sütés után szaftos, omlós hús kerüljön az asztalra. Grillezve, az egyik leggyakrabban használt húsféle. A fűszerek legnagyobb hányada zsiradékban oldódik, így pácolva is igen finom. Többnyire csontos tarjaként kínálják, de a hentes kérésre szívesen ki is csontozza. A csont is értékes alapanyag. Kitűnő leves készíthető belőle. 
Mostani írásom témája tehát a tarja felhasználása, egy komplett ebéd készítése tarjából. Leves, és sült tarja. A leves kitűnő húsleves zöldségfélékkel, csigatésztával. A tarja megsüthető egészben is, de könnyebb fűszerezni, és akkor igazán finom, ha szeletekben sütjük. Ha grillezzük a tarját, akkor előtte való nap, vagy akár több nappal előre bepácoljuk, ha tepsiben sütjük, akkor a sütés előtt fűszerezzük be.

Kezdjük a levessel.

Hozzávalók:

a tarja húsos csontja,
3 db sárgarépa
1 db petrezselyem gyökér
1/2 karalábé
1/2 zellergumó
kevés petrezselyemzöld
kevés zeller zöld
1 fej hagyma

1 db. krumpli
kevés fekete bors (szemes)
só ízlés szerint

levestészta

A leveshez, a tarja csontját használjuk fel, amit sós vízben, szemes borssal teszünk fel, lassú tűzön főni.
Közben megtisztítjuk a zöldségféléket, amiket nagyobb darabokra vágunk.
Mikor a húsleves felforr, belerakjuk a zöldségeket és addig főzzük, míg minden megpuhul.
Ezután leszűrjük, és a húslébe belefőzzük a levestésztát. Legfinomabb csigatésztával.

Van egy trükk, amit érdemes megjegyezni. Ha túl sósnak találsz egy leves, tegyél bele egy nagyobb krumplit, és azzal főzd tovább. A krumpli felveszi a sót, így csökkenti a leves sósságát. 

Míg a leves fő, előkészülhetsz a sült elkészítéséhez. Ha azt szeretnéd, hogy egymás után közvetlenül kerüljön a két étel asztalodra, akkor a sülttel kezdj! A leves lényegesen hamarabb megfő, mint a sült hús.

A tarját ujjnyi vastag szeletekre vágod, mindkét oldalát megsózod, borsot őrölsz rá, (a frissen őrölt bors lényegesen aromásabb mint az előre őrölt) kevés zsiradékkal (zsír, vagy olaj) tepsibe, vagy sütőtálba sorjázod. Mivel a sült húsok legjobb barátja a fokhagyma, azt is bőséggel adj hozzá. Alufólia alatt süsd puhára. Elég sok levet enged, amit a fóliát levéve elforralhatsz róla. Vigyázz ne száradjon ki! 

Fűszerként só, bors, és zöld fűszerek adhatók hozzá, mint például kakukkfű, és rozmaring. Ne felejtkezz el a bőséges fokhagymáról sem!

Köretként adhatsz hozzá krumplipürét, vagy hagymás tört krumplit is. Ebben az esetben rakott krumpli szerű köret készült mellé, ami a kolbász kivételével, mindent tartalmazott amit a rakott krumpli is. Még egy kevés reszelt sajt is került hozzá, ami még színesebbé tette a köret ízét. 

Másfél kiló csontos tarja elkészítésével, akár 5-6 fő részére is komplett ebédet varázsolhatsz így.

Piskóta. Érdemes megtanulni egy életre.

Ha szerencséd volt, már kisgyerek korodban be lettél vonva a piskóta készítésébe. Nézhetted, amikor a Nagyi, vagy Anya verte a habot, keverte a sárgáját, és a végén akár le is nyalhattad a fakanalat. És amikor megsült a finom süti, Te ehetted meg az első falatot, vagy ha azt nem, a széleit megigazítva, a maradékot. A piskóta a legtöbb sütik alapja, de önmagában, vagy krémesen is nagyon finom. Könnyű elrontani, de ha jól csinálod, örök életre megtanulod, és nem fogod elfelejteni a receptet. Ez is olyan, mint a biciklizés! Először nehéz, és utána megy minden, mint a karikacsapás.

Lássunk neki! Lényeges dolog, hogy mérd fel, mit akarsz csinálni a piskótából, és mennyit. Ehhez tudod igazítani a hozzávalók mennyiségét. Fontos! A három fő alapanyagból, a tojásból, a lisztből, és a cukorból ugyanannyira van szükséged! Nem súlyarányosan, hanem 1 tojáshoz, 1 kanál cukor, és 1 kanál liszt kell. A lisztből púpos kanál, a cukorral ne bánj annyira bőkezűen, abból elég a csapott kanálnyi is. Ha súlyra szeretnéd kimérni, akkor 8 tojáshoz 160 g. cukor, és 160 g. liszt, 1 csomag sütőpor. 

Nálunk a legnépszerűbb, és egyben a leglátványosabb, a márványos, meggyes piskóta, amit nyugodtan az asztalodra tehetsz, ha el akarod kápráztatni vendégeidet.

Hozzávalók 8 főre, illetve egy 40 x 25 centis tepsire:

8 db tojás
8 kanál kristálycukor
8 kanál liszt
1 csomag sütőpor
1 üveg meggybefőtt
70 g. darált dió
2 kanál kakaópor
1 kevés porcukor

A tojás szétválasztásával kezdünk. A fehérjét felverjük a cukorral, majd ebbe óvatosan belekeverjük a tojás sárgáját és a sütőporral elkevert lisztet. A tészta megvan. 

A sütőtálat, vagy tepsit kivajazzuk! (40 x 25 centis tepsit használok.) Az összekavart piskótaalapot kettéválasztjuk, egy kisebb és egy nagyobb részre. A kisebbe kakaóport keverünk. A tepsiben elosztjuk a világos és a sötét töltelékeket. Kicsit megszórjuk darált dióval, majd megmárványozzuk. Ezt úgy a legegyszerűbb, hogy villával, vagy kanál nyelével összehúzzuk a rétegeket, vízszintesen, függőlegesen.
Ha ezzel is megvagy, akkor jöhet a meggyszórás. Ha lisztben megforgatod a meggyet, akkor nem süllyed le a süti aljára.
Ha mindennel megvagy, mehet az előmelegített  sütőbe, úgy 30 percre. Nem árt elvégezni a tűpróbát sem. Ha a beleszúrt tű (fogpiszkáló) a kihúzás után nem ragacsos, kész a piskóta.
Most, hogy mindent kitárgyaltunk, már csak szeletelni kell a sütit és megszórni porcukorral.

Gyakorlott piskótafanok el tudják készíteni sütőpor nélkül is. Ebben az esetben a fehérjét fel kell verni a cukorral együtt, de nem keményre, és a sárgáját habosra kavarni, majd óvatosan összeforgatni őket, és elkeverni a liszttel, amit apránként adagolunk hozzá. Ha ebben az esetben összeesik a piskótánk, akkor túl keményre vertük a fehérjét. Maradjatok inkább a biztos sikert adó előző leírásnál! Ha tortát szeretnétek csinálni, akkor egy 23 centis tortaformához, elég 6 tojást kikavarni a leírtak szerint. 

A masszát ízesíteni is lehet. Vaníliával, vagy aromával, reszelt citrom, esetleg narancs héjával, rummal, vagy másokkal.
Ha tortát akarsz csinálni piskótából, elég  középen elvágni, és a közepét krémmel megtölteni. 
Már csak jó étvágyat kell kívánni hozzá!